A filmet Ridley Scott rendezte, akinek nem kisebb művek fűződnek a nevéhez, mint a Gladiátor, A nyolcadik utas: a Halál, a Hannibal, vagy éppen az Amerikai gengszter. Mint minden kultfilm, ez is megbukott a mozi pénztáraknál, és a forgatást is hátráltatta a stúdió rossz anyagi helyzete, illetve a stáb tagjai is (nincs szebb szó rá) gyűlölték egymást. Magát a filmet egyébként 1982-ben mutatták be (a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér között). Na de ennyit a film történetéről.
A film sztorijáról röviden annyit, hogy a főhős csókát - akit Harrison Ford alakít, és foglalkozása szerint fejvadász- reaktiválják, hogy levadásszon 6 robotot, akiknek egy szokásos robot versus ember lázadás miatt kellett elhagyniuk a Földet, de ők mégis visszatértek. Ezen felül nem kívánok többet foglalkozni a történettel, filmek esetében a jövőben se fogok, de annyit megjegyezhetek, hogy sci-fi-hez képest elég frappáns és érdekes. A legérdekesebb a film látványvilága, ami még a Star Wars filmek által uralt évtizedben is kalapemelgetésre késztethette a nagyérdeműt. Gyönyörűek a képek, amik távolról mutatják a várost, a repülő járművek is simán elmennének egy mai filmben, és csak itt ott hajlik át elavultba, kicsit megmosolyogtatóba (de nem gagyi!) a díszlet, amit bizony még számítógépes trükkök helyett használt makettek is csak javítanak. Olyan cyber-punk utópiába vezet be minket Scott, amit mintha a Star Warsból, a Mechanikus narancsból és az Ötödik elemből gyúrtak volna össze. Érdekes módon ebben a filmben (legalábbis szerintem) a színészek alakítása a legkevésbé figyelemreméltó. Harrison Ford gyakorlatilag egy arckifejezéssel tolja végig a filmet, és a többi szereplő se esik drámai túlzásokba (lehet mert nagy részük a sztori szerint robot J). Talán a Roy Batty-t játszó Rutger Hauer és a Rachaelt alakító Sean Young emelkedik ki közülük. Ami még igazi mesterművé teszi a filmet, az Vangelis semmivel se összehasonlítható, utánozhatatlan zenéje. Néha teljesen magával ragadó a látvány és a zene tökéletes összhangja. Ami mégis nekem legjobban bejött, az a film vége. Még sohasem láttam ilyen humánus és katartikus végű filmet. Nem kell ide mindent eldöntő csata, több száz halottal, vagy végső fejvakargatós csavar. Csak egy jó monológ, egy elordított félmondat, és máris nyúlunk a távkapcsolóért, és keressük az újrajátszás gombot.
Na jó, azért én rám ilyen mély benyomást nem tett a film, nem hiszem, hogy életem során háromnál többször meg fogom nézni (bár soha ne mond, hogy soha, hátha felkérnek, hogy forgassam le a folytatását, ahol a jó öreg Harrisson sugárhajtású tolókocsival menekül az Androidok elől). Azonban abszolút megértem azokat, akiknek ez a film, A FILM, főleg azokra gondolok, akik a premier idejében láthatták.A Szárnyas fejvadász minden kultfilm jegyét magán viseli, viszont számomra nem fér oda a top 5-be, ettől függetlenül top film, csillagos ötös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése