Mit lehet tenni, amikor már olyan magasságokat döntöget a hőség, hogy a vizes lepedő se nyújt megoldást? Mondjuk be lehet menekülni a moziba.
A Super 8 című film rendezője, írója, és atyaúristene a Lost szellemi atyja és atyaúristene J.J.Abrams. Ez az egyszerű tény elegendőnek bizonyult, hogy felkeltse az érdeklődésemet, mert ugyan a sorozatot véleményem szerint legalább két évaddal tovább húzták a kelleténél, azt azért nem lehet elvitatni, hogy a forma feszültségkeltésben és váratlan fordulatokban verhetetlen, így hát jogos elvárás volt, hogy a film 108 perce alatt megjárjuk a mennyet és a poklot, nevessünk, majd a következő pillanatban a nadrágunkba vizeljünk és a film végekor az ülés alól kelljen kisöpörni minket a lehullott pattogatott kukoricával együtt. Nos, ilyenről szó sem volt, de attól még remekül szórakoztunk.
A történet szerint a ’70-es évek derekán egy amerikai kisvárosban pár tizenéves gyerek zombifilmet forgat Super 8-as kamerájukkal, míg az egyik forgatás alkalmával nem lesznek szemtanúi egy vonat „kisiklásának”, amely után egy ismeretlen erő/lény/szörny/húsevő növény/kiscica/rántotta szabadul el. (Nem szeretnék semmilyen poént lelőni, szóval a kedves Olvasóra bízom, hogy válasszon). Ezután felborul a kisváros élete, rejtélyes eltűnések, áramkimaradás és egyre feszültebb hangulat tarkítja a mindennapokat. Megjelenik a légierő, akik nagyon titokzatosan keresnek „valamit”. A sztoriról nagyjából ennyit, ebből már kitűnik, hogy a film végén nem az élet nagy kérdéseire fogunk választ kapnunk, és a lélektani ábrázolás sem fog 8 percnél többet elvenni a játékidőből. Ez egy tipikus szörnyes (hoppá, elárultam magam) film, minden klisével, viszont szellemesen megírt dialógusokkal és pár remek ötlettel, mint például a gyerekek főszerepbe helyezése, vagy a ’70-es évek Amerikájának megidézése. Talán a pár évvel megjelent Cloverfield című filmmel lehetne rokonítani, csak itt nem rángatózó kézikamerával igyekeznek növelni a feszültséget.
A film végig izgalmas, csak mégis olyan rágógumi ízzel a szánkban hagyjuk el a mozi termet. Hogy miért? Mert annak ellenére, hogy J.J.Abrams igyekszik meggyőzni minket, hogy ez itt bizony egy okos, misztikus thriller, sokkal inkább E.T. remake-nek tűnik néha. Az elnagyolt vonatbaleset, amely komolyabb pusztítást végez, mint egy atomháború, a kötelező gyerekszerelem és hasonló toposzok elővétele, illetve a végső, mindent eldöntő jelenetben megjelenő feszültségoldás. valamint a film utolsó jelenete mind-mind eszünkbe juttatnak több tucat hasonló filmet. Arról a túlzásról beszélve, hogy a világon nincs olyan 12 éves gyerek, aki szembeszállna egy ilyen „majd ha megnézed a filmet, megtudod”-dologgal, ahelyett, hogy fejvesztve menekítené ki a Batman képregényeit még a megyéből is. Tudom, ez Hollywood…
Összességében ezt a filmet tudom ajánlani, bár én, aki a gondolkodós filmeket kedvelem, nem tudok máshogy rágondolni, mint egy tipikus hollywood-i, nyári „rágógumi-filmre”. Annak viszont tökéletes. Így ha már unod az elviselhetetlen hőséget, de nem teheted meg, hogy lelépj a Balcsihoz és a ZP-ben is épp valami „noname” banda játszik,vagy éppen nincs zséd egy egész estét átmulatni, akkor nyugodtan ülj be a Super 8-ra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése