Kicsi ország nagy reménnyel - sok-sok gondolat a Quimby új lemezéről

Előzmények:

Mikor először meghallottam november elején, hogy lesz új Quimby lemez, azt gondoltam, hogy egy újabb EP, maximum 5 dallal, esetleg mellette némi önismétléssel.
Bevallom őszintén, már jó ideje nem voltam Quimby koncerten. Ennek az az egyszerű oka, hogy meguntam az önismételgetést, hogy lassan én jobban tudtam mi következik, mint a zenekar, és nem nagyon volt kedvem ezredszerre elordítani a Homo defektust, meg elérzékenyülni a Most múlik pontosanra. A tavaly megjelent két EP, az Ajjajjaj és a Lármagyűjtögető, meg, hogy úgy mondjam, nem igazán talált szíven. Előbbiről az Álmod ébren tartot, míg utóbbiról a Cuba Lunaticát találtam értékelhetőnek, Quimby szintűnek. A többi dal vagy komolytalankodás volt (pl. Made in China, Nice day), vagy végtelenül gagyi szöveggel dolgozott (pl: Ajjajaj, Haverom a J.J.Cale). De ez a múlt, és most már mindenki a kezében foghatta a karácsonyfa alatt az új Quimby lemezt, a Kicsi országot.
 17 dal, az bizony nem kevés, majdhogynem lehetett volna duplalemez. Bennem elsőként az merült fel, mikor megláttam a WAN2-ban a tracklistet, hogy nem megy-e a mennyiség a minőség rovására. Kérdésemre a válasz a cikk alján található.
Újdonság?:

A legtöbben azért elégedetlenkednek az új lemez miatt, mert hogy minden dal úgy hangzik mint egy régebbi Quimby nóta. Kérdem én, hogy mi a jobb, ha nem is adunk ki lemezt, hanem ugyanazzal a repertoárral turnézunk hosszú évekig, mint például „kedvenc” MAGYAR zenekarunk az EDDA, vagy   ’urambocsá a Kispál anno, de akkor még olyan szenteket, mint a Stones, nem is említettem. A Quimby 5 éve adott ki legutóbb lemezt, kellett egy új, hogy ne változzanak ők is az országban portyázó fogatlan rockdinoszaurusszá. A lemezt figyelmesen végighallgatva pedig rájövünk, hogy itt nincs szó semmiféle önismétlésről, csak egyszerűen ugyanaz a zenekar játszik, mint az eddigi lemezeket, na de emiatt vesszük meg az albumot, nemde?
Egyébként borító meg a promóciós fotók és plakátok is elég cirkuszi hangulatúak, kevésbe, mint az Ajjajajjnál, de így is leginkább egy cirkuszi vagy vándorzenész társulatra hajaz a Quimby új imidzse, ami a lemezt meghallgatva abszolút megállja a helyét.
Fogadtatás:

Úgy általánosságban jól fogadta a sajtó és a közönség a lemezt, egyedül a végtelen sznobizmusáról és elektronika majmolásáról híres Quart dobálta meg szarral a zenekart. De tőlük ezt már megszokhattuk.  És hogy én hogyan fogadtam? Először odáig voltam, meg vissza, aztán kicsit árnyaltabb lett a kép, míg végül… Na de járjunk végig számról számra, úgy könnyebb lesz befejezni a mondatot!

Dalról dalra:

Intro: Ennek egyáltalán nem látom a létjogosultságát, általában konceptlemezeknek szokott introja és outroja lenni, vagy pedig olyan albumoknak, amiben a dalok egy nagy egységet képeznek, viszont a Kicsi ország egyik halmazba sem illik, arról nem is beszélve, hogy a zenekar tagjai a lemez megjelenése előtt több interjúban is hangoztatták, hogy azért lett Kicsi ország a lemez címe, mert sok, teljesen eltérő dalból áll. Igazából ki lehet ezt az 54 másodpercet bírni, de az album többi részéhez semmi köze nincs, így értelmetlen volt rátenni.
Legjobb szöveg: -

Nem volt kulcsom: Szerintem ez a lemez legjobb dala. A szöveg nagyon király, a plüssmajmos refrén zseniális, ez egy tipikus Quimby nóta, és ez tényleg egy NÓTA, amit még nagyon jó lesz részegen üvölteni koncerteken. Zeneileg is abszolút rendben van, a végén van egy kis zúzás(ocska).
Legjobb szöveg:  „Egy plüssmajommal ketten kéz a kézben”

Ultravaló: Ez a dal először nagyon bejött, főleg a refrén, de aztán többször meghallgatva már árnyaltabb lett a kép. Nagy fekete pont Kiss Tibinek, a „csavarog a holdsugár” részt egy az egyben úgy énekli, mint Charlie. A dalcímben szereplő szóvicc is rettenetes. Magának a dalnak a szövege – főleg a dal elején- engem az Ajjajjajra emlékeztet, az is jó dal volt (legalábbis a kevésbé ortodox rajongók szerették), csak a szövege volt egy kicsit (nagyon) bugyuta a Quimbyhez viszonyítva. És ez is az. A dal főleg zeneileg okés, meg az üvöltős rerfén is jó, de így is elbújhat a lemez többi remek dala között.
Legjobb szöveg: „A puritán ösztön és a szükség vezet/ Szanaszét mardosom a tetemeket”

A bolond meg a gyermek: Itt egy konkrét képet fest elénk Kiss Tibi, szinte látjuk magunk előtt az eszelősen táncoló bolondot, és a piszkos arcú, megilletődött, kétségbeesett kisgyermeket, mögöttük meg a baljós árnyakat a falon, felettük a lángoló tetőt, ne meg azt a girhes, kóbor macskát. Ritka az ilyen konkrét és képszerű szöveg a Quimbytől.
Legjobb szöveg:” Csak a bolond meg a gyermek/ Akik bátran hinni mernek/ Abban amit elibéjük/ Gurigatott a sors”

A szebbik nem és a rondábbik igen: Teljes komolytalanság. A fejemet tenném rá, hogy először a dal szójátékos címe volt meg, és utána készült a dal. Ilyet mostanában nem igazán hallottunk tőlük. Valamelyik  EP-n el tudtam volna képzelni, mindkettőn voltak hasonló vicceskedések, de ide annyira nem illik.
Legjobb szöveg: „Lukat üt a golyó/ Halad egyenesen a szívre gyúrva/ Mint a te szemed Cupido/ Küldönceként eszi magát a húsba”

Sail Away: Valahol egy kritikában olvastam, hogy a szerző szerint jó a lemez, csak az angol nyelvű dalok nem kellettek volna. Nos, szerintem meg annyira kellettek a lemezre, mint egy falat kenyér. Ezek kicsit feloldják a lírai magyar szövegeket. Mert ugye az emberek többsége, aki megveszi az albumot, leül, és várja az olyan Kiss Tibi szövegeket, amire csettinthet, hogy ez igen és egy roséfröccsös, sznob társaságban is bármikor előkaphatja őket, amikor okosnak és műveltnek akar tűnni. Nem véletlen a több elborulás a lemezen, meg a komolytalakodó nóták az EP-ken, a Quimby alapvetően egy rockzenekar és Kiss Tibi sem egy versmondó fiú.  Tehát kellettek ezek az angol dalok, ez is jó, egyszerű, majdnem-egy-gitáros ballada.
Legjobb szöveg: „The sky above the bay is growing grey/We might be special ones if you’d stay/Just for today”

Elviszi a szél: Ez az első zúzós szám, szinte sajnálom a dobot, amit hallhatóan Faszi próbál szétzúzni a dal végére. Ez engem a Káosz Amigosra emlékeztett, a belassulós, csilingelős refrén miatt. A szöveg egyszerű, mint a százas szeg, de itt annyira nem zavar. Amúgy meg a lemez hallgatása közben itt gondol az ember legjobban arra, hogy ez bizony élőben lehet katartikus.
Legjobb szöveg: „Megrágott csontokon csillog a dér/ Tudom egyszer elvisz a szél”

Cukrot öntök: Na, emiatt a dal miatt volt kiakadva az általam már említett Quartos kolléga. Minden féle dac nélkül, de ki kell jelentenem, hogy én bizony nagyon szeretem ezt a dalt. Úgy képzelem, hogy ülök egy totál szétkúrt lakásban, egy kegyetlenül, durvázós házibuli után, éppen kávét csinálok, halál másnapos vagyok, ezért kiömlik a cukor az asztalra, de nekem nincs erőm felszedni, ezért csak lerogyok egy székre és rajzolgatok a cukorba. Közben az előző estén jár az agyam (ami maradt belőle) és azon gondolkodom, hová tűnhetett a csajom. Eközben meg ezt a dalt dúdolgatom magamban. Előre is bocs Tibi, ha valami teljesen más értelme van, és csak én magyarázom bele a saját hülyeségem…
Legjobb szöveg: „Kiskanalammal méricskélem/ Milyen mély a csend – idelenn/ És hogyha van az Úristen/ Hogy van odafenn?"

Turning to the blue: Ez a legkirályabb angol nyelvű Quimby dal, amit valaha hallottam (a másik kedvencem az
első lemezről a Dancing on my grave). A szövege zseniális, az egész nagyon jól össze van rakva, még az egy-két
helyen fellelhető affektáló énekhang is csak hozzátesz az dal egészéhez, a magyar rész is jó ötlet. És ezt volt kár feltenni a lemezre? Ugyan már!
Legjobb szöveg:” I was told by the priest: Hey boy, you’d better open your eyes!/ I felt the pain of the demons in my brain skatin’ on thin ice”

Leszek ma én a tiéd: Ez a dal a lemez egyetlen Liviusos dala. Ami azért nem olyan jó, bár kap egy dalt Kárpáti Dodi is, de azért a Quimby csak úgy sokszínű, ha Livius mester is hergeli a tömegeket néha. Általában egy Quimby fan vagy „kisstibis”, vagy „liviusos”, én az előbbit bírom jobban, de azért az utóbbi nagyobb showman, az ebből a dalból is kiderül. A dal maga, hasonlít az Elvisz a szél-re egy kicsit, abban mindenképp, hogy ez a másik zúzós szám a lemezen.
Legjobb szöveg: „Na gyere vérvörös negyed/ Ma elnyerem a kegyed/ Mea maxima culpa belefér/ Hátraszeged fejed/ Édes amikor kérges tenyerem az öledbe ér”.

Amit kergetek: Ez egy olyan együtt izzadós, dölöngélős szám, van valami hang az első versszak alatt, ami engem egyértelműen birka bégetésre emlékeztet, de ez annyira nem fontos. A legjobb része a dalnak, amikor a zenekar ének-képes tagjai (tehát Tibi,Livius,Dódi és Szilárd) egyesével éneklik a refrént. Ennél a dalnál is eszembe jut, hogy mintha már hallottam volna, na de kit zavar, ha jó a dalà Ez rímel!
Legjobb szöveg: „Nyitva az ajtó/ Berreg a vekker/ Rugdos az ösztön/ Villog az enter”

Tébolyda: A bolond és a gyermek testvérnótája, legalábbis nálam. Itt is nagyon képies a szöveg, látom magam előtt a jelenetet, ahogy megyünk végig a Lipótmező folyosóján, egyenként táncolnak elő a különböző fizimiskájú őrültek, és valahol a sarokban ott ül Tibi, és alig hallhatóan penget valamit a gitárján. A lemeznek ez is egy kiemelkedő dala.
Legjobb szöveg: „Kómában fekvő idegenek/ Fogaik között szorítják/ A remény rózsaszín magvait/ És a fejemben zúgnak a szirénák”

Lepedőország: Sok kommentelő írja a neten jobbra-balra, hogy a Quimby elkurvult, és túl kommersz lett, meg túl mainstream. Na most melyik zenekar merne egy ilyen „dalt” tenni a lemezére ma Magyarországon? Van egy olyan érzésem, hogy senki. De ez nem véletlen, és még a Quimybnek sem áll jól. Én ezt túl művészieskedőnek érzem, a honlapról mondjuk letölteném meghallgatni, de erre a lemezre, amire sok évet vártunk, nem igazán kellett volna. Emiatt a dal miatt úgy érzem, hogy ez nem is egy NAGYLEMEZ, csak az elmúlt években készült összes szám feldobálva egy albumra. Ha pozitív dolgot kéne említenem ezzel kapcsolatban, akkor azt mondanám, hogy legalább Kárpáti Dódi adja elő, egy másik hangját és arcát bemutatva így a Quimbynek.
Legjobb szöveg: -

Gekko boogie: A harmadik angol nyelvű szám, a lemez legeklektikusabb dala. Ki hallott már olyat, hogy egy rock dalban egy gekko sipákolása (vagymi) adja az ütemet? De ez nem is rockdal, sokkal inkább olyan, mintha egy turmixba beledobáltak volna egy kis rockot, egy kis reggaet, néhány amfetamin-származékot, pár trópusi gyümölcsöt meg egy élő gekkót. Amúgy szerintem ez a szám is arra jó, hogy a nagy világmegváltó szövegek súlyát kicsit leveszi a zenekar válláról, és lehetőséget biztosít egy kis egyszerű örömzenélésre meg hülyéskedésre. Ebben nincs legjobb szöveg meg bravúros zenei megoldás, hanem csak nagy adag elszállás meg seggrázás. És ez tök jó.
Legjobb szöveg: -

Jekyll és Hyde: Szerény véleményem szerint a Nem volt kulcsom mellett a lemez legjobb dala. Zúzós zene, nagyon eltalált szöveg, ez tuti koncertkedvenc lesz. Jót tesz neki a dal kétharmadánál lévő szokásos quimbys csilingelős belassulás. Mivel a lemez vége felé van, az ember hajlamos arra gondolni, hogy már hallott hasonlót az eddig hallottak között, pedig nem. Ez a dal teljesen megáll a maga lábán, sőt ha teheti, leginkább még pofán is rúgja az embert.
Legjobb szöveg:” Egyszer aztán megjelent neki az Úr/ És az égboltról a tintakék lazúr/ Egyenesen a fejére csöpögött/Rájött, hogy mindig ott élt a fény mögött”

Kicsi ország: Ebben a dalban Kiss Tibi végigjárja a kicsi országot. Pontosabban annak határát. Tőle jobbra az ország belseje, benne a sok remek dal, amit eddig hallottunk a lemezen, balra tőle meg bizony a GICCS veszélyes, ragadós, cukormázas mocsara. Azt nem állítom, hogy teljesen átlép oda, de a cipőjére nagy mennyiségű vattacukor és közhely, valamint erőltetett rím ragad. Ez a dal nagyon nem jó, de valamiért csak nem bírja ki az ember, hogy ne dúdolgassa.
Legjobb szöveg:” Ne legyen több illúziód a kutyám nem szeret/ Csak a sajtos hamburgered miatt csóválja neked”

Múló idő: Búcsúzuk a társulat, vége az előadásnak, szép volt, jó volt, de már elég volt.  Már mindenki fél gőzzel nyúl a hangszeréhez, Livius be is alszik kicsit az elején, a társulat tagjai az otthoni vacsorára vagy a holnapi előadásra gondolnak már. Lassan eláll a taps, jó ez így a végén, könnyebbé teszi a búcsút.
Legjobb szöveg: „Elcsöndesül minden álom/ Kinyúlt kötött kardigánom/ Molyok rágta éjszakában/ Zászlóként lobog egy nyárfa ágon”

Értékelés:

És akkor most kéne sok okosságot mondanom és ítéletet hirdetnem. Mi sem egyszerűbb . A Kicsi ország egy nagyon jó minőségű magyar lemez. amért bármelyik mai hazai zenekar odaadná a fél karját és akár még a dobosát is. Zeneileg és szövegileg is vannak rajta zseniális megoldások. A probléma az, hogy egy ilyen népszerű zenekarnál az előző mondatnak így kéna hangoznia: Zeneileg és szövegileg is csak zseniális dalok vannak rajta. De nem. Jogos volt a félelmem, a 17 szám bizony sok, 11-12 elég lett volna, és akkor azt mondanám, hogy Kilégzés szintű mestermű. A többi dal meg kijött volna egy EP-n, vagy hasonló. De hát ez nem egy óriási probléma, az ember úgyis kiszűri ami neki bejön, és ez minden hallgatónál más és más. (Személyes véleményem szerint a legjobb dalok: Nem volt kulcsom, A bolond meg a gyermek, Tébolyda, Jekyll és Hyde)

Ezzel a lemezzel a Quimby feltette jó magasra azt a bizonyos lécet, de egyúttal biztosította a főműsoridős, nagyszínpados koncerteket, az idő előtt elfogyó klubkoncertjegyeket, egyeduralkodói címét, amit a Kispál búcsú óta birtokol, a megszokott sikítozó bölcsészlányokat az első sorban, illetve biztosított jó pár kellemesebb reggeli villamoson zötykölődést és ugyanennyi házibulis, részegen youtube előtti üvöltözést.