Idén először volt lehetőségem ellátogatni a Hegyalja Fesztiválra (ezúton is köszönöm azoknak, akik lehetővé tették), és erősen reménykedtem benne, hogy ez magasabb szintet fog megütni, mint az idén elég felemásra sikerült PaFe. Mit ne mondjak, nem kellett csalódnom, annak ellenére, hogy ennek a fesztiválnak fő csapásiránya a metál zene, amit én csak nagyon sok szódával/pálinkával, és nagyon kis mennyiségben tudok elviselni. A következőkben nem egy bekezdésnyi okoskodást olvashattok egy idiótáról, aki utálja a metált és ennek ellenére elmegy egy metálfesztre, ott aztán észreveszi, hogy itt bizony metált játszanak, és ezért elkezd panaszkodni. Inkább leírom, hogy miért az ország legjobb fesztiválja a Hegyalja. Szerintem.
1, Minden szép! A környezet egyszerűen gyönyörű, a Világörökség részének választott tokaji borvidék páratlan, a szállásunk ablakából a hegy oldalába vájt borospincéket és szőlőtőkéket bámulhattuk másnaposan reggelente, valamint egy gólyafészket a szemközti épület tetején. Maga a városka is olyan, mint egy ékszerdoboz, amit ugyan ilyenkor ellepnek a földön fetrengő részegek, de sehol sem csapja meg az embert a rossz érzés, inkább azt érezzük, hogy egy óriási buliba csöppentünk. A Tisza is óriási dob a látványon, arról nem is beszélve, hogy a strandon még le is hűthetjük magunkat teljesen legálisan. A borospincéket meg sem említem, annyira hozzátartoznak a fesztiválhoz.
2, Mindenki jó fej. A helyiek nagyon kedvesek, nem az van, hogy a tökük tele van a sok bort vedelő rokkerrel, egyrészről tudják, hogy a város most keresi meg az éves bevételét, másrészről pedig kíváncsiak, az idős nénikék kiülnek a padra nézni a sok ,jó értelemben vett bohócot. Gyakorlatilag nem tudsz olyat kérni a vendéglátóhelyeken, illetve a szállásokon, amit legalább ne próbálnának megpróbálni teljesíteni.
3, Minden finom! Természetesen a 50/decis lőréktől ne várjon az ember csak vért és könnyeket (bár itt is találkoztunk üdítő kivétellel), viszont ezen kívül a város utcáiban kapható fröccsök és borok, a különböző kajáldákban árusított lángosok, kiflibe(!) pakolt gyrosok vagy éppen a pizzák mind megérik az árukat, nem spórolnak le róluk semmit csak azért, hogy 5 forinttal jobban járjanak a vendéglátósok.
4, Mindenki megértő! A biztonsági embereknek és szervezőknek óriási piros pont! Itt nincs olyan, hogy kivernek a kezedből egy doboz sört a bejáratnál, mert még van benne egy korty, olyan sincs, hogy a szekusokat ellepik az elkobzott teli üvegek (szemrebbenés nélkül vittünk be egy literes bort, igaz, műanyag palackban). Messziről köszönnek, néha még az is kiszalad a szájukon, hogy „gyertek csak!”, meg hogy „jó szórakozást!”. Hoppá! Itt nem üvöltöznek veled, csak megkérnek szépen. A budysurf után nem számíthatsz 4 nyakadnak ugrani készülő kopaszra. Ez a fesztivál legnagyobb erőssége és pozitívuma. Itt senki sem azért van, hogy a másikat basztassa. A szervezők is azt szeretnék, hogy jól érezd, sőt, ők is jól akarják érezni magukat, és a látogatók sem balhézni jönnek, sokkal inkább normálisan szórakozni.
5, Minden (egész) olcsó! Az árak mind bent, mind kint abszolút a földön járnak. Egy korsó sör 390, egy doboz pedig 420. A fesztivál kártyával fizetők további kedvezményt kapnak, bár ez a rendszer még küzd néhány gyerekbetegséggel. Odakint 700 forintért olyan gyrost (kifliben!!) tolnak eléd, amit biztosan alig tudsz majd megenni (összehasonlításként: a VOLT-on egy szelet zsíros kenyér 300 forint volt!!!!), odabent a standard 500/töki pompos kaliberű árakkal találkozni.
6, Mindenki normális! Ugyebár ez egy rockzenei fesztivál, így lehet találkozni a fesztivál előtt kunyeráló punkokkal és rockerekkel, de szinte elvétve, aki idáig elautózik/vonatozik/stoppol, annak van pénze, hogy legalább bejusson, sokkal kevesebb a kétes kinézető vagy éppen mocskos és szakadt alak mint például a Pannónián. Nem bántani akarom őket, ők is szórakozzanak, csak néha ezt mások kárára teszik. Itt ilyesmivel nem is találkoztam. Apropó jegyárak. A belépők díjai nem emelkedtek az elmúlt évekhez képest, ezt a szervezők el is magyarázták a sajtótájékoztatón. Az árak befagyasztásának azonban velejárója lett, hogy a pénzéhesebb, „mainstream” magyar zenekarok nem vállalták a fellépést (pl. Quimby, Tankcsapda), így néhol kicsit furcsára sikerült a program, és ezzel el is jutottunk az utolsó ponthoz.
7, Minden fellépő jó fej! Az itt fellépő magyar zenekarok megértették, hogy a fesztivál nem tud nekik többet fizetni jegyár emelés nélkül, ezért cserébe talán eggyel jobb időpontot/színpadot kaptak mint ahhoz hozzászokhattak. Ezenkívül fellépett néhány kevésbé ismert együttes is, akik a lelküket kitették a színpadra. A külföldiek közül a Slayer egyértelműen nagy dobás volt (cirka 25ezer embert vonzottak a Nagyszínpad elé), de rajtuk kívül volt még minőségi zene bőven!
És akkor tőlem eltérően néhány koncertről emlékeznék meg egy mondatban, már csak azért is, hogy visszaolvasva bennem is felelevenítsék az emlékeket! J
1. 1. Nap.
A Beatrice megint megkapta az első napi első nagyszínpados koncertet, de azért megmozgatták azokat, akik már végeztek a sátorállítással.
A Supernem talán a fesztivál egyik legjobb magyar koncertjét adta délután hatkor a tömött Malátabárban!
A Magna Cum Laude valahogy most elfolyt a nyári melegben, közel sem voltak olyan jók, mint a Pannónián…
A Fish! óriási bulit tolt, a hangulat a tető fokán, volt minden jóság, lassan tényleg kinövik a Malátabárt, de a Nagyszínpad skandálás kicsit megmosolyogtató volt.
A Scootertől a Töp-töp-töp-töröröptöptöp című számukon mi is megvadultunk, amúgy igyekeztünk elkerülni a Nagyszínpadot.
A The Toasters amolyan rejtett nagyágyú volt a programban, jó kis bulit toltak, bár nekem fájt, hogy ilyen legendákra ilyen kevesen voltak kíváncsiak.
Az Airbourne tisztességes rockzenét tolt, de sajnos a Toasters-zel való átfedés miatt csak két számot hallottam a műsorukból.
2. Nap
A Dob+ Basszus Live műsor ugyan késett egy fél órát, és kicsit erőltetetten indult, de a végére elég érdekes lett, sőt, még az általunk írt dalt is felolvasták.
Megpróbáltuk feledtetni bánatunkat a Maszkura és a tücsökrajon, de sajnos nem sikerült, ezt a koncertet is mintha kicsit megölte volna a meleg, viszont a közönség fenomenálisan viselkedett, mindenki táncolt és énekelt.
A Kiscsillagon a színpadon lévők 50%-a biztosan nagyon be volt bombázva, de ez most csak hozzáadott az élvezeti értékhez, és átfordult a vicces kategóriába.
A Pennywise jó bulit tolt, Téglás Zoli sokat dumált magyarul, volt Kossuth Lajos azt üzente és hasonlók.
Véletlenül odatévedtünk a Deicide koncertre, na őket nem ajánlom a magamfajta mű-metál arcoknak, a szövegeik nagy része az, hogy öööööööööö.
A Mastodontól mindenki sokat várt, így én is, ennek ellenére nagyon kevesen voltak rajta, és az ott lévők is sűrűn ásítoztak.
3. Nap
A Kowalsky meg a Vega a Nagyszínpadon, 16:40kor is olyan hangulatot teremtett a tűző napon, hogy az ember csak nézett.
A Depresszió… öö izé, volt.
Némi borospince szünet után jött a Guano Apes, akik meglepően nagyon jó koncertet nyomtak, majd felrobbant néha a színpad.
És akkor jött a Slayer, akik jöttek, láttak, fejeket robbantottak le a helyükről, és győztek.
Deák Bill Gyula most valahogy nagyon betalált a fülekbe és szívekbe, kár, hogy a fránya eső rövidre zárta a bulit.
Még elmenőben egy kis Neo, segget rázni tökéletes volt.
4. Nap
15:30tól Magashegyi Underground a Nagyszínpadon, pont olyan volt, mint amilyennek hangzik.
A PASO hozta a szokásos színvonalat, de egy kb. 8 perces pszichedelikus dallal sokak szájában megaltatta a tejet.
A 30Y volt az egyetlen magyar zenekar akik másfél órát kaptak a Nagyszínpadon, és meglepően nagyon jó bulit toltak, bár Beck Zoli látszólag nem nagyon tudta merre, hány méter.
És innentől maximum a borospincénél található zenegép műsorából tudnék idézni …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése